8. rész

Meghoztam a 8. részt is remélem tetszeni fog!!!! :D

Reggel a telefonom csengésére keltem fel. Ránéztem a képernyőjére, hogy ki lehet az, de nem volt név. Egy szám volt az. Gondoltam felveszem.

- Haló. Kivel beszélek?
- Jessica?? Tényleg te vagy az?
- Ki az?
- Én vagyok az.
- Ki??
- Az apád. -mikor ezt meghallottam nem akartam elhinni.
- Elnézést itt valami félreértés lehet.
- Nem, én vagyok az. Tudom, hogy nem ismersz meg mivel még kicsi voltál amikor....
 - Amikor elhagytál engem meg anyámat. Igen tudom mit csináltál. De mit akarsz?
- Szeretnék veled találkozni.
- Hol? Mikor? És ki lenne még ott?
- A Coffee ízvilágnál. Mivel most 10 óra van legyen 2 órakor. És én lennék ott meg a féltestvéred majd meglátod, hogy kifogtok jönni.
- Azt majd én eldöntöm. De először beszélnem kell anyával, hogy elenged-e!
- Rendben, de próbáld meg rávenni.
- Jó, de nem ígérek semmit na szia.
- Szia kicsim!

Amikor letettem a telefont éreztem, hogy sírni fogok. Ennyi év után képes felhívni és azt mondani tök lazán, hogy találkozzunk jó lesz stb. stb. Nem bírtam tovább sírnom kellett. Pár percig csak sírtam mikor hallottam, hogy nyílik a szobám ajtaja. Justin lépett be rajta. 

- Édesem mi történt?
- Semmi.
- Ezt nem veszem be az ember nem sír ok nélkül.
- Az apám felhívott! -odamentem Justinhoz és szorosan magamhoz öleltem.
- De ezt nem értem, azt mondta hogy több, mint 10 éve nem beszéltetek.
- Igen épp ez az. Beszélni akar velem 2 órakor. És beakarja mutatni nekem a féltesómat. :'(



- Gyere menjünk beszélni anyukáddal.
Lementünk szerencsére csak anya volt lent.
- Justin magunkra hagynál?
- Persze kicsim! majd megcsókolt.
- Erős légy.
- Oké!
- Anya beszélhetnénk?
- Persze kicsim, de mi a baj miért sírtál? Justin csin...
- Nem, csak reggel a telefonom csörgésére keltem fel és amikor felvettem tudod ki szólt bele?
- Ki??
- Apa! :'(
- Nem az nem lehet, képes volt téged felhívni? Egyáltalán honnan van meg a számod neki?
- Nem tudom, de van itt még valami.
- Micsoda?
- azt akarja hogy találkozzak vele 2 órakor a Coffee íz világban és azt szeretné, ha megismerném a féltesómat.
- Nem szó se lehet róla!
- Miért nem? Hadd ismerjem meg az apámat!
- Rendben, de legyen nálad telefon ha van valami hívj fel egyből.
- Rendben és hogy megnyugodj viszem magammal Justint.
- Rendben így máris jobb.

Felmentem az emeletre egyenesen Justin szobájába.
- Justin lenne kedve elkísérni?
- Persze édesem.

Már egy óra volt ideje készülődni, de előtte felhívom apát.
- Szia apa anya elenged akkor 1 óra múlva ahol megbeszéltük, de szeretnék neked/nektek bemutatni valakit.
- Ez remek akkor ott szia!
- Szia!

Elkezdtem készülődni. Kivasaltam a hajamat, fogat mostam, csináltam egy kis fekete füstös szemeket majd egy kis szájfény és a végül a ruha és a cipő.

Emellett döntöttem:



És emellett a cipő mellett:

- Na mehetünk?
- Persze.

Elindultunk és 13:50 percre oda is értünk.
Még vártunk pár percet mikor apáék megérkeztek.

- Kicsim! -jött volna megölelni, de én elhúzódtam tőle.
- Ezt még ne!!!
- Rendben! Te pedig..
- Justin! -fogtak kezet.
- Ja igen ő itt a barátom. Már 2 hete együtt vagyunk.
- Örülök, hogy boldog vagy. Ő pedig itt Victoria Else a féltestvéred:

- Szia Jessica, de mindenkinek csak Jess! 
- Szia Victoria, de mindenkinek csak Viki.
- Szia én meg Justin Jess barátja.
- Hello! -láttam, hogy nagyon nézi Justint ami nem tetszett.
- Na jó menjünk be szerintem.
- Rendben.

Beültünk rendeltünk egy kávét, majd apa elkezdett kérdezősködni.

- Na és hogy ismerkedtetek meg?
- Hát ugye tudod, hogy Mandy a bejárónőnk.
- Igen.
- Na neki a fia és mivel Justin nem jött ki túl jól az apjával ezért hozzánk költözött és összejöttünk!!! :D ♥
- És te Viki, hogy tudtad feldolgozni, hogy apa lesz a mostoha apád?
- Hát nekem az igazi apám emghalt és amikor megtudtam, hogy lesz egy másik nem örültem neki, mert azt hittem, hogy apát akarja helyettesíteni, de rájöttem, hogy anya boldog és nem ez a szándéka és megszerettem.
- Örülök, hogy boldogok vagytok, de tényleg csak az a baj, hogy nekem is szükségem lett volna rád. Apa!!! 
- Igen tudom várj azt mondta hogy...
- Igen azt!
- Jajj kislányom, tudod, hogy mindig szeretni foglak, de egyszerűen nem tehettem mást ne....
- Semmi baj meg vagyunk így is, bár azért hiányzol, de jól esik, hogy találkoztunk.
- Na de nekünk mennünk kell.
- Ja igen mondtam anyának, hogy nem leszünk sokáig.
- Rendben, de majd még találkozunk? -kérdezte Viki.
- Persze örülnék neki!
- Annak én is. amikor ezt kimondta ránézett Justinra. 
- Na jó sziasztok!

Elmentünk még felhívtam anyát, hogy később megyünk haza.
- Na örültél, hogy találkoztál apuddal meg a "tesóddal".
- Ja persze, de valami nem hagy nyugodni.
- Mi?
- Ahogy téged nézett, úgy felbosszantott.
- Csak nem féltékeny vagy?
- De?!
- Jajj istenem én téged szeretlek.
- Tudom, de akkor is.
- Nincsen de!!!
- Jó értem!
- Gyere menjünk haza!

*Otthon*
- Na milyen volt?
- Majd holnap elmesélem eléggé fáradt vagyok oké?!
- Rendben kicsim! Jó éjt!
- Jó éjt!

* Szobámba*
- Bejöhetek??
- Persze gyere csak!
- Nem alszol ma velem?
- Ma nem bocsiii szeretnék egyedül lenni egy kicsit hogy átgondoljam a ma történteket.
- Persze megértem!
- Jó éjt!
- Neked is Szeretlek! ♥
- Én is téged! ♥

Vagy fél órán keresztül forgolódtam ,mikor végre sikerült elaludnom.